Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért is utáljuk a Fitness versenyzőket?

32.jpg

 

Mindig is a vékony testalkatú csajokat tartottam szépnek. Amikor elkezdtem edzőterembe járni, elkezdett változni a testem, a megítélésem is változott: aki vékony, az még nem feltétlenül jó nő. Jó nő az, aki formás. Jó nő az, akinek kerek popsija van, szép, tónusos karja, nem vékony, hanem izmos lába… igen, ezek a fitness-babák. Teltek az évek, és a fejembe egyre jobban beleette magát a gondolat: de jó lenne egyszer ott állni a színpadon! 

Olvasgattam róluk, a kitartásukról, a lemondásokról… aztán letettem erről az álomról, mert úgy éreztem, én kevés vagyok ehhez.

 

 

 

11800014_10153231415828181_3987299329773303907_n-e1453141425301.jpg

Aztán jött Zoli. Nem kellett sok, egy, vagy talán két hónap, hogy a fülembe duruzsolta: „Nem akarsz versenyezni? Meg kellene próbálnod! Segítek”. Hát jó, legyen. Új év…új fogadalmak egyike: idén színpadra állok. A terv az ősz volt, hisz addig csak magam edzettem, és voltak hiányosságaim. A hátamat szélesíteni kellett, a térdhajlítót erősíteni, és a hátsó deltát elővarázsolni.

Szóval volt munka bőven. Éppen ezért is estem kétségbe, mikor az első pózolás-gyakorlaton (igen, ilyet is kellett) azt mondták: május 9. verseny! Mivel a január és a február addigra már elszaladt, három hónapom maradt a felkészülésre.

 

 

Három kőkemény hónap, heti 5* két órás edzésekkel, diétával, a tesóm tányérját képes voltam kinyalni, hogy érezzem a paprikás krumpli ízét… volt sírás, volt dühroham, dühkitörés, orrvérzés, rosszullétek, minden…és azt vettem észre, hogy azok a csajok, akik a felkészülés elején szurkoltak, és támogattak, azok száma a napok számával és a fejlődésem iramával fordított arányban csökkentek. Ahogy elkezdtem formálódni, az irigy pillantások és a hátam mögötti epés megjegyzések száma is nőtt. De ez erőt adott, hisz tudtam: valamit jól csinálok J

Na de most hagyjuk a végkifejletet, arról majd egy másik bejegyzésben, bővebben. Ezen idő alatt „naplót” írtam, ebből szeretnék részleteket megosztani, hogy lássátok, min mentem keresztül a felkészülés alatt. Ja, és ez „csak” bikini-modell kategória volt, ami nem annyira szigorú…

Részletek:

2015.03.04 Szerda

Tegnap rájöttem: valóban naggggyon fontos a megfelelő alvás, a pihenés… Múlt héten több alkalommal előfordult, hogy a sírás határán voltam edzés közben, plusz alig volt erőm. Már vasárnap úgy indultam edzeni, hogy Én ezt az egészet már nem akarom. A túledzettség jeleit kezdtem felfedezni: fáradtság, rossz hangulat, nehéznek tűnő edzések. (…)

2015.03.06 Péntek

(…)Hazajött anya, elkezdett eszegetni, és én is elkezdtem csipegetni: fél Orsi virsli (borzasztó volt, de akkor annyira kellett…), tepertőnek a húsos része, de aztán egy pár falat tepertő (kb 2 normál méretűnek felelt meg az a sok picike), egy vékony csík erdélyi szalonna, és egy kiskanál tiramisu (amit addig sikerült a hűtőben rejtegetnie). Ja, és kinyaltam a tiramisus dobozt

2015.03.10 Kedd

Ma már el vagyok keseredve, de nem bűntudatom van, hanem… megbántam azt, hogy bevállaltam ezt a felkészülést. Jobban kikészít, mint gondoltam volna. Érzelmileg már most teljesen padlón vagyok, hullámvölgyeim vannak, egyre többen idegesítenek, és úgy érzem, képtelen vagyok lemondani a mindennapok aprócska élvezeteiről. Nem fogom tudni megcsinálni. Sőt, már nem is akarom, már csak azért viszem végig, mert a Zoli szívességeket kért miattam, és szívességeket tett miattam… Szóval, miatta csinálom végig… Már egyáltalán nem élvezem, egyáltalán nem akarom. L

Elképesztő, hogy mennyi múlik a környezetemen… mennyire sokat számít az, hogy körülöttem mit, és hogyan esznek… hogy mennyire nem tudom ezt figyelmen kívül hagyni… Nekik fogalmuk sincs arról, hogy mennyire megnehezítik a dolgom azzal, hogy mellettem mit, és milyen élvezettel esznek, hogy mit találok otthon a hűtőben, hogy milyen ételszagot hoznak magukkal, hogy mennyit beszélnek az ételekről… Fogalmuk sincs, mennyire nehéz így! Ők csak azt érzékelik, hogy felfújom a dolgokat, és én várok el tőlük túl sokat.

2015.03.11. Szerda

Ma reggel megint úgy ébredtem, hogy MEGCSINÁLOM! És magam miatt, nem más miatt. És MEG TUDOM CSINÁLNI. És van is kedvem hozzá. Egyszóval, visszajött a kedvem J

Annak ellenére, hogy tegnap ESTE édesanyám véghez vitte pár napos tervét: csörögefánkot sütött… Finom, jó illatú csörögefánkot. Miközben én lent tevékenykedtem a konyhában. Előtte elmeséltem neki, hogy lelkileg mennyire megviselt a vasárnapi linzeres-dolog, és hogy mennyire nem tudtam kiverni később sem a fejemből a vágyat. Ő elcsodálkozott ezen, aztán azt mondta, persze, megérti, ezért is nem tart itthon az édességes kosárban most semmi kekszet, chipset… De aztán fél óra múlva kisüti azokat a fánkokat!!!!!!! És úgy, hogy a szagelszívót csak a végén húzta ki, az egész lakás édes fánkillatban úszott!!! Na meg persze ecsetelte a fánk állagát is. A szobámból alig bírtam este 9-kor kiűzni ezt a finom illatot. Csináltam a hasazást, és másra sem tudtam gondolni, csak a fánkokra.

ANYA! Most a jövőbeni énedhez szólok, mikor ezt olvasod, remélhetőleg sikeresen túljutottam az első versenyen… nagyon megnehezíted a dolgom! Azt mondod, mellettem állsz, és igyekszel nem vinni kísértésbe, de közben meg itt sütögeted a Fornettit, a fánkot… és igen, jobb, ha nem tudok róla, ha nem érzem, nem látom, jobb, ha a „hátam mögött” eszel/csinálsz ilyeneket! Tudom, nem szólok, vagy ha szólok is, akkor sem azt mondom, amit gondolok (mármint nem mondom el, hogy mennyire, mennyire, mennyire rosszat teszel nekem ezekkel az akciókkal). Ezért most, hogy olvasod, kérlek arra, hogy a legközelebbi versenyfelkészülésem alkalmával az utolsó 8-9 hétben kérlek mellőzd ezeknek a finomságoknak a látó-érzékelőterembe való bejuttatását. Kérlek. Tegnap tehetetlen düh lett úrrá rajtam, meg keserűség, szomorúság… sírni tudtam volna. Komolyan. Hidd el. Tegnap nem mondtam, de így volt. Megviselt. Kérlek, legközelebb ezt tartsd szem előtt. Úgyis azt fogom mondani, hogy nem zavar, nem fogom bevallani akkor, de kérlek…

Pár napja egészen visszajött a kedvem az edzésekhez. Hát, ennek az oka egyszerű: változtatás. Korábban járok, korábban végzek, szinte egyedül vagyok, nem idegesít így senki jelenléte (komolyan mondom, akiket eddig nagyon kedveltem, azoktól mostanság a falra mászok). (…)

Borzasztó, hogy már most mennyire antiszoc vagyok. Legszívesebben teljesen egyedül vagyok, nem akarom, hogy hozzám szóljanak… inkább igyekszem nem reagálni egyes megjegyzésekre, mert szinte minden idegesít… Minden, és mindenki. Attól meg egyenesen idegrohamot kapok, ha egy kis plusz feladat (legyen az akár egy rövid vásárlás) jön be a feszített napomba…

Már most azt tervezem, mit eszek verseny után. (…)

2015.03.19. Csütörtök

Tegnap voltam Johnnynál… Két saját versenyzője mellé állított, és hm… Vékony vagyok. Nem vagyok elég izmos, de vékony vagyok. Azt mondta, nem tudja még, mikor csökkentjük a szénhidrátot, mert attól tart, hogy elfogyok felülről. (…)

2015.03.23. Hétfő

Hmm… Pénteken mélypontra kerültem az edzés során… Nem tudom, mi történhetett, annyira magam alatt voltam, hogy emiatt nem ment az edzés, és… a sírás kerülgetett… annyira, hogy a WC-n egyszer ki is tört belőlem. Mármint a sírás.  Totál kész voltam, de nem tudom, miért… A térdem is felmondta a szolgálatot… Szombaton estére már a lefelé lépcsőzés is fájt, úgyhogy ízület javítót váltottam (…)

2015.03.26. Csütörtök

(…)Tegnap 2,5 óra volt az edzés + a cardio… Meg egy kis pózolás. Hát, hm… Hát, hát hát… a hátamat az Istennek sem sikerül úgy feszítenem, úgy széthúznom, ahogyan kellene. Nem érzek rá. Mondják, húzzam széjjelebb, de nem érzem, hogy hogyan is kell. Sebaj, gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. (…)

Felfedezések: fázós vagyok J Nyílván a kisebb zsírréteg miatt, de fázom. Mindig J Az alvás nem az igazi, (…)

2015.04.01 Szerda

Hát ez a hétvége… szombat: egész nap szépen tartottam a diétát, reggel nem kardióztam (rám lett parancsolva hogy pihenni kell), aztán hazaérve befaltam kb egy nagy tányér spagettit. Azért csak kb, mert a lábasból ettem. Mindig csak egy-három villával… Meg virslit. Meg sajtot. Aztán kardio… Szép…

Ami nagyon rossz, és elkeserít: a térdem. Fáj. Már másfél hete nem guggoltam, nem csináltam kitörést. Próbálom kiváltani más gyakorlatokkal, de lábazás után alig bírok felállni/leülni/lépcsőzni. Plusz tegnap már másodszor éreztem oldalemelésnél, hogy a bal vállam beszúr… Ma meg a jobb csuklóm sajog. Alig várom, hogy vége legyen, és picit visszább vehessek egy pár hétig…

2015.04.09. Csütörtök

Nincs időm ecsetelni az elmúlt időszakot, de egy fontos memo magamnak:

Andika!

Senkinek sem volt egyszerű… Ma megnéztem a Békefi Brigi képeit, és láttad, hogy honnan indult. Ott voltál azon a Mr és Miss Beach Bodyn, ahol ő helyezést ért el, és korántsem volt olyan formában, mint most. A Muscle Beach képeken is látom a Team Scitec tagjait, akik úgy néznek ki, mint te MOST! 4 hét van hátra, tudom, hogy nehéz, kétségbe vagy esve, de menni fog! Nekik is sikerült! Nyárra még jobb leszel, őszre meg bomba formában. Csak nyugi, ez most még nem a te versenyed, a lehetőségeidhez képest a maximumot kihozod magadból, csak ez számít. TE minden tőled telhetőt megteszel, a többi már nem rajtad múlik. Ha könnyebb lenne az életed, akkor nem lenne olyan édes a végeredmény! Kitartás!!! Vasmacska vagy, Fitmacsek vagy! Neked is sikerülni fog, te is ott lehetsz egy címlapon! A verseny után nem abbahagyni!!! Folytatnod kell. Tudod Te is, hogy ha odateszed magad, akkor nagyon nagy dolgokra vagy képes! Hajrá szivi!!!

2015.04.29. Szerda

Már tegnap este is problémás volt a gyaloglás a Keletitől az Arénáig (nem volt erő a lábamban), de ma is volt, hogy az irodából a mosdóba elVÁNSZOROGTAM. A koncentráció nehéz, a problémamegoldás, gondolkodás nehéz… alap dolgokban is.  (…)

Tulajdonképpen ez sem tükrözi pontosan azt a folyamatos belső harcot, a megpróbáltatásokat. És mindezt miért? Csupán 3 percért, amit a színpadon töltöttem. De az a három perc…és a versenyt követő gratulációk olyanoktól, akikkel nem is szoktam beszélni, csak a boltban találkozunk… azért megérte. Csinálnám-e még egyszer? Igen. Egyszer még igen. Egyszer, mert kell az az arany minősítés.

885652_829289117140897_1748250441099140580_o.jpg

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.